A fiatal Danny Hacker, szülei bostoni házában készülődik barátnőjével, Amy Tacherrel az első közös kirándulásukra. Még nem is sejtik, hogy mennyiben fog megváltozni az életük a felejthetetlen túra után.
- Na, indulhatunk? -kérdezi Danny
- Mindjárt, csak berakom a szemceruzáimat...
- Öhm, ugye tudod, hogy kétnapos kempingre megyünk a Michigan-tó mellé?!
- Igen, de akkor is jól kell kinéznem!
- Ja, a medvék tutira értékelni fogják hogy nézel ki :D
- Jól van na, de nekem ez kell mint neked a... (keresgél a táskájában). Csak kell itt lennie valami fura cuccnak! (tovább keresgél). Megvan! Ki hoz már magával egy kempingre alvás előtt felkenendő szemránckrémet???
- Amy, az a te táskád...
- Ja, tényleg, de értsd meg hogy ez nekem kell! Oké?
-Oké :) Na menjünk, négykor indul a gépünk Chicagoba, segítek bepakolni a kocsiba.
- Köszi :) megyek én is, egy perc.
[ FÉL ÓRÁVAL KÉSŐBB]
- Mit csináltál eddig?
- Telefonáltam a barátnőimmel.
- Ezt a kocsiban is lehetett volna de mindegy. Siessünk mert lekéssük a gépet.
-Jó mehetünk.
Mikor elindultak a kocsival Amy első mondata ez volt: "Pisilni kell"
De Danny ekkor már úgy volt vele hogy gyorsabban, gyorsabban, végre érjünk már oda.
Megérkeztek a reptérre, a forgóajtó kis gondot okozott Amynek de sikerült bejutniuk. Danny érvényesítette a jegyeket, megkapta a beszállókártyát és leültek a váróban. Közben különös dolgokat látott a hősünk. Először fél óráig nézte ahogy Amy a mozgólépcsőn szórakozik aztán percenként sminkelt míg végül leült és annyit mondott: "Ott vagyunk már". Ez már sok volt Dannynek és elment WC-re, de megkérte a hisztis üresfejűt (mert már így gondolt rá (azért járt vele akkora nagy...ööö...és szép szeme volt hogy meg kellett tartania)) hogy áljon be a sorba a 32-es kapuhoz. Mikor visszaért már nem volt idő ellenőrizni a cuccokat és Amyt csak gyorsan bevágódtak a gépbe és leültek.
- Amúgy nem úgy volt, hogy Chicagoba megyünk?-kérdezte Amy
- De igen be is álltál...
- A 37-es kapuhoz tudom!
- A 32-eshez kellett volna beállni!!! Te jó ég... Mi volt kiírva a kapu fölé?
- Rio de Janiero vagy valami ilyesmi...
Danny leült és szétnézett a gépen, elég kicsi volt és inkább egy katonai géphez hasonlított, de már semmi nem érdekelte, kapaszkodott és várta az utat...
